Az utóbbi hónapok során a brókercégeknél jelentkező sorozatos problémák ráirányították a figyelmet a BEVA (Befektető-védelmi Alap) tevékenységére. Brókercégek csődje esetén a BEVA feladata a befektetők kártalanítása ha a befektetési szolgáltatónál lévő pénzük, vagy értékpapírjaik nincsenek meg. A BEVA jelenleg maximum 20.000 EUR összegig fizet kártalanítást. Sokan nem tudják, de a 20.000 EUR összeghatáron belül sem teljes a kártalanítás. "A kártalanítás mértéke egymillió forint összeghatárig száz százalék, egymillió forint összeghatár felett egymillió forint és az egymillió forint felett rész kilencven százaléka." 

Érdekes, hogy míg a bankbetétek esetén az OBA 100.000 EUR összegig kártalanít, addig a BEVA csak 20.000 EUR összegig. Ráadásul a bank egy kockázatosabb üzlet, hiszen ott egy kockázatosabb üzletpolitika vezethet a bank fizetésképtelenségéhez, mely során nem tudja a nála elhelyezett betéteket kifizetni, ellentétben egy brókercéggel, ahol, amennyiben megfelelően működik, és nem nyúlnak az ügyfélpénzekhez, értékpapírokhoz, hanem azokat elkülönítve kezelik, akkor nem fordulhat elő fizetésképtelenség az ügyfelek felé. Emiatt érthetetlen, hogy miért ilyen alacsony a befektetővédelem összeghatára, és miért kell egymillió forint felett 10% részt vállalnia a befektetőnek. Ha valaki értékesít egy megörökölt átlagos lakást, vagy egy jobb autót, és szeretné a pénzt befektetni, akkor eleve több brókercégnél kell elhelyeznie a megtakarítását, ha nem szeretne kockáztatni, hogy a BEVA által biztosított összeghatárnál nagyobb tőkét helyezzen el egy szolgáltatónál.

A szolgáltatók megfelelő ellenőrzésével párosítva, kiküszöbölve a mostani eseteket, nagyban növelhetné a befektetői bizalmat, ha a BEVA által biztosított összeg felső határát jelentősen megemelnék, és a befektetői önrészt eltörölnék.