A passzív jövedelemnek egyre nagyobb irodalma van már magyarul is. Leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy a passzív jövedelem az, amiért mi már nem kell dolgozzunk, mert a befektetett tőkénk generálja. Ilyen lehet egy bérbe adott ingatlan bérleti díja, jogdíj egy alkotásért vagy osztalék a részvényeink után. Természetesen minimális munkát igényelnek ezek a befektetések is, de a legtöbbet addig kell velük foglalkozni, amíg kiválasztjuk, hogy melyik ingatlant vagy részvényt vegyük meg.
Egyre többen törekednek arra, hogy elérjék az anyagi függetlenséget, vagyis hogy a passzív jövedelmük meghaladja a havi kiadásaikat, és így ne függjenek a munkájukból származó jövedelemtől.
Persze nem csak úgy közelíthető meg, hogy valaki anyagilag független vagy sem. Hiszen ez nem egy éles határ, hogy ha több jövedelme jön be a befektetéseiből, mint a kiadásai, akkor jó, ha nem, akkor még hajtani kell. Ha valaki szeretne más területen dolgozni, de ott alacsonyabb jövedelemre számíthat, akkor az életszínvonala fenntartásához elegendő ha a jelenlegi és a várható jövedelmének különbözetét biztosítja passzív jövedelemből. Ezt egyrészt sokkal könnyebb elérni, másrészt azt is mutatja, hogy nem feltétlenül csak az anyagi függetlenség elérése lehet cél. Vannak köztes lehetőségek, amik könnyebben elérhetők, és mégis elegendő ahhoz, hogy egy álom megvalósításához hozzájáruljon.
De mi lesz azután, hogy eléri valaki ezt a célt? Fekszik a tengerparton és napozik? Unokákkal foglalkozik, vagy a hobbijának él? A döntés nyilván egyéni preferencia kérdése, viszont amit látok: ha valaki fiatalon, 25-40 évesen éri el az anyagi függetlenséget, akkor kis pihenő után új kihívásokat keres. Egyszerűen nem tud megülni egy tengerparton napozgatva. Hogy miért? Mert fiatalon kétféleképp érheti el az anyagi függetlenséget valaki: vagy szüleitől kap annyi tőkét, ill. örököl, amivel megteremtheti, vagy ő maga fut be egy sikeres szakmai karriert, ami mellett egyre komolyabb megtakarítást tud felhalmozni, és egyszer csak észreveszi, hogy már több pénz folyik be a befektetéseiből, mint amennyi a havi kiadása. Szerintem aki az utóbbi kategóriába esik, lehet, hogy ideig-óráig visszavonul, de mivel megszokta a tevékeny életet, így szinte biztos, hogy pár hónap múlva már új kihívásokat kezd keresni magának, új szakmát tanul, új vállalkozást alapít, esetleg több önkéntes, társadalmi munkát vállal, de semmi esetre sem a tengerparton fogja süttetni magát naphosszat. Aki idősebb korában jut el odáig, hogy rendelkezzen passzív jövedelemmel, már sokkal inkább nyugdíj-kiegészítésnek kezeli, és sokszor nem jár együtt éles életmód váltással.
Szerintem fontos, hogy ha az az álmunk, hogy anyagilag függetlenek legyünk, akkor tudjuk, hogy miért fontos ez nekünk, mit szeretnénk általa elérni? Az nem lesz elég motiváció az éveken át való takarékoskodáshoz, hogy milyen jól néz ki a táblázatban, hogy több a passzív jövedelem, mint a kiadás. Kell legyen egy álom, egy vízió, amit el szeretnénk érni általa, ami segít, hogy a nehezebb időszakokban se adjuk fel, és ugyan hosszú évek alatt, de elérhessük a célt.
